21.rész

Október 10. ~ Szombat.

Az indulás napja:) Reggel 5:30-kor keltem érdekes nem voltam fáradt hanem kifejezetten fel voltam dobódva. De biztos az utazás miatt mert már annyira vártam. Gyorsan felöltöztem, elmentem a fürdőszobába és gyorsan lekezeltem az arcom és raktam fel egy kis sminket. Mentem le reggelizni (azért mégsem üres gyomorral kéne neki indulni egy ilyen hosszú útra.
-Jóó reggelt -köszöntem boldogan Apának.
-Neked is!:) -mosolygott rám.
-Csinálsz nekem szendvicset? -kérdtem.
-Azt csinálom -mutatott a zsemlére ami a pulton volt.
-Köszi -oda mentem és nyomtam egy puszit az arcára.
-Segítesz lehozni a bőröndöket? -kérdeztem amikor már befejeztem a reggelizést.
-Persze.
-Te mennyi időre mész el kis lányom? -kérdezte röhögve Anya mikor meglátott minket hogy cipekedünk le a lépcsőn.
-Csak 21 napra  megyek -röhögtem.
-Úristen, csend lesz a házban majdnem egy hónapig? -mondta Anya és közben össze néztek Apával.
-Haha. Majd bepótolom:D -röhögtem.
-De most már indulnunk kell -mondta Anya mert már negyed 7 volt.
-Okés. Hát akkor szia Apa -öleltem át szorosan.
-Majd hívj minket ha megérkeztél! Vigyázz magadra. Szia! -mondta Apa.
-Rendben van felhívlak titeket, de most már tényleg indulnunk kell -néztem Anyára.

#Reptéren
-Dia nagyon vigyázz magadra. Hívj bármikor. -mondta aggódva Anya.
-Rendben van Anya foglak hívni titeket, de mennem kell. -megöleltem szorosan adtam egy nagy puszit az arcára és elindultam a 2 bőröndömmel és egy kézi táskámmal.
"Kérjük kapcsolják ki a mobil telefonjukat."
Ennél a mondatnál rögtön elkezdett fájni a hasam mert ha én utazom bárhova is akkor fáj, de elmúlik szerencsére.
Az úton minden rendben volt. A csomagom is meg volt a dublini repülőtéren. És akkor most nem tudom hogy merre kell menni. De akkor itt az angol tudásom és megkérdezem.
Egy fiatal lányt megkérdeztem hogy merre van a buszmegálló és kedvesen elmagyarázta hogy a reptértől nem messze és mondta hogy ő is arra megy ezért együtt mentünk. Közben beszélgettünk. Kiderült ő is Galway-ba megy. Ő ott lakik csak haza utazott a családjához. Én pedig elmondtam hogy a keresztanyukámhoz jöttem. A buszon megvettem a jegyet Galway-ig. Még szerencse hogy ez egy helyen áll meg ott. A buszról felhívtam Anyát. Érdekes a második csörgésre fel vette. Szerintem otthon ülnek az asztalnál és nem veszik le a szemüket a telefonról hogy ha hívom őket akkor felvegyék. Elmondtam nekik hogy minden rendben volt megkérdeztem egy lányt hogy merre van ugye a buszmegálló. Leraktuk majd felhívtam a Keresztanyumat hogy már a buszon vagyok. Mondta hogy majd kijön értem a buszmegállóba. :)

MOST CSAK ENNYIT HOZTAM DE HOLNAP MEGPRÓBÁLOK HOZNI EGY HOSSZABBAT!:)