24.rész

Sziasztok!:)
Meghoztam az új részt. Remélem tetszik majd! Komizzatok lécci:)

November 2 ~Hétfő

Reggel ugye korán kellett kelni aminek annyira nem örültem, de most mit csináljak, suliba menni kell. Felöltöztem, felraktam egy egyszerű sminket és lementem a konyhába. Nem voltam éhes ezért megkértem Anyát hogy csomagolja el a kajám.

Mai szettem.

Indulás előtt a fülembe raktam a fülhallgatóm és zenét hallgattam egész úton.

Beértem a terembe és végre jöttek a szokásos dolgok. Dani Mátét kergette mert elvette a telóját és épp érdekes képeket talált benne, a lányok röhögtek a padoknál. Dávid pedig a padjánál ült és engem figyelt. Mikor el haladtam mellette ennyit mondott:

-chh -és érdekes képet vágott.

-Na most mi bajod van? -kérdeztem mert már idegesített.

-Szakítunk és máris össze állsz egy ilyen emberrel? -biccent oldalra ahol Máté állt. 

-Milyen emberrel? ő a barátom úgy beszéljél róla. Róla legalább elmondhatom hogy egy barát! -emeltem fel a hangom. Ennél a mondatnál mindenki elhallgatott és Dave is felállt a pad mögül.

-Barát? Az ilyen? -mondta 

-Igen az ilyen! -kiáltottam és közben rá mutattam Mátéra.

-Jobb mint én? -kérdezte Dave.

-Hát ő nem csinálna ilyet velem.. Egyébként is ne avatkozz bele az életembe mert te a múlt vagy. -mondtam.

-És ő lenne a jövőd? -kérdezte nevetségesen.

-Erre nem is válaszolok. Szánalmas vagy! Igen az vagy! -ordítottam.

És tovább mentem az én padomhoz. Szerencsére becsengettek és így már nem jött oda senki hozzám, pedig tuti oda akartak jönni. Osztályfőnöki óra közben beszélgettünk Emivel.

-Együtt vagytok Mátéval? -suttogta.

-Nem. De tegnap mikor jöttünk haza a mekiből már csak mi maradtunk és a házunk előtt megcsókolt és Dave látta -suttogtam én is. 

-MI?! -mondta rendes hangon Emi. Mindenki ránk nézett, egyben vicces volt de ciki is.

-Semmi,semmi. -mondtam és mutattam hogy forduljon előre mindenki.

-Tehát nem igaz? -suttogta.

-De igaz.

-Akkor jártok? 

-Nem -mondtam már szinte röhögve.

-De neked bejön Máté? 

-Igen egy kicsit.

-Ahha szóval járnál vele. 

-Ahj nem tudom -mondtam. 

-Majd beszélek vele.

-Mi?! Ne ne beszélj. 

Többet már nem tudunk beszélni mert ránk szólt az ofő. Szünetben mindenki kérdezősködött de mindenkinek ugyan azt mondtam hogy nem járunk Mátéval. Azt nem mondtam senkinek hogy csókolóztunk, de az ránk tartozik. Igazából még mindig nem tudom mit jelenthetett ez, ezért beszélnem kell Mátéval. Úgy gondoltam hogy ebéd előtt megkérdem.

Mikor már épp mentünk az ebédlőbe gyorsan félre húztam. 

-Figyi. Beszélnünk kell. -mondtam.

-Szerintem is. Kezd te. 

-Okés. Hát én csak azt szeretném megkérdezni, hogy neked mit jelentett az a csók?

-Dia. Én szeretlek. -mondta és közben mélyen a szemembe nézett.

-Figyelj Máté, én nagyon bírlak. De most így Dave után nem lenne jó egy újabb kapcsolat. Az egyik legjobb barátom vagy, és szeretném hogy ez így is maradjon. -mondtam.

-Rendben.

-Nincs harag? -kérdeztem mert remélem nem bántottam meg.

-Nem dehogy. -megöleltem ő pedig nyomott egy puszit a homlokomra.

Elmentünk ebédelni, majd együtt indultunk haza. Út közben sokat beszéltünk és minden olyan volt mint eddig. Ennek én nagyon örülök, mert nagyon bírom Mátét, nagyon jó barát. A házunk előtt megöleltem majd bementem a házunkba. Anya nézett rám nagy boci szemekkel.

-Mi az? -röhögtem.

-Van valami köztetek ezzel a Máté fiúval? -kérdezte mosolyogva. Áhhá szóval innen fúj a szél :D

-Nem nincs. Ő egy nagyon jó barátom és ez így is fog maradni. Egy ideig legalább is biztos. 

-Rendben van. Na menj fel a szobádba és tanuljál. -mondta anya és a végén elröhögte magát. Hát nem megy neki ez a szigorú Anya dolog :)

De azért felmentem a szobámba, bepakoltam holnapra és előszedtem azokat a könyveket és füzeteket amiből házi van. Meg csináltam a házikat majd megtanultam az elméletet. Holnap szerencsére nem írunk semmiből dogát. 

MOST ILYEN RÖVID RÉSZ LETT BOCSI:/ NEMSOKÁRA JÖN A KÖVI!:)